Nem tudom megmondani a tutit és még csak megkísérelni sem akarom. Inkább azt osztom meg, hogy én mikor éreztem és érzem jól magam egy párkapcsolatban.
3 eset van:
- Megmérettetett és könnyűnek találtatott esete
Amikor úgy érzem egy kapcsolatban, hogy csak én adok, amikor csak vesznek-vesznek belőlem, az nem jó érzés. Egy ideig csinálja az ember. Nem is gondol bele. Nem gondolkodik rajta. Nem mérlegel. Hiszen szereti a másikat. Szüksége van rá a másiknak, hát had vegye.
Aztán egyszer csak felébredtem.
- A mérleg két serpenyője mozdulatlan
Ugye Ön is érzi, hogy ez nem egyensúlyt jelent? Ez a valami meg sem mozdul: nem vesz el belőlem és nem is tesz hozzám. Egy helyben maradunk. Adok is –kapok is, de nincs fejlődés, elvagyunk, mint a befőtt. És egyszer csak kinyílt a szemem.
- A mérleg serpenyői mozognak
Figyelünk egymásra. Törődünk egymással. Vannak közös céljaink, vágyaink és figyelembe vesszük az egyéni igényeket, vágyakat is. Megismertetjük egymást új dolgokkal és támogatjuk egymást ezekben. Van sok közös élményünk, vannak új nézőpontjaink.
Ilyen kapcsolatban érzem azt, hogy több lettem. A párom által lettem több. Őáltala, rajta keresztül. Nélküle nem lennék olyan amilyen. És ezért én HÁLÁS vagyok. Köszönöm és hálás vagyok érte.
Mindhárom esetben ott van a „szeretjük egymást”. Mégis más. Mindegyik más. Azt gondolom érdemes időről-időre ránéznünk arra a bizonyos mérlegre. Hozzuk mozgásba!
Nem kell nagy dolgokra gondolni:
- ossza meg párjával a könyvet, amit most olvas, mondja el, miért olvassa,
- menjenek el egy koncertre, amilyenen még nem voltak,
- nézzenek meg egy filmet és beszélgessenek róla,
- kezdjenek el valami új, közös hobbit,
- fussanak, sportoljanak együtt,
- fedezzenek fel új dolgokat és osszák meg egymással.
Legutóbbi hozzászólások