A napokban több cikket is olvastam SZABÓ MAGDÁRÓL, aki 99 éve született. Olyan jó érzés volt olvasni őszinte szavait. Megosztok TŐLE egy idézetet a cikk végén, ami hozzájárult ennek a bejegyzésnek a megírásához.
Minden kapcsolatban vannak hullámok – hullámhegyek és hullámvölgyek. Az hogy melyik meddig tart a páron múlik. Bízunk abban, hogy a hegyen töltünk jó hosszú időt és csak néha kerülünk hullámvölgybe. A hullámhegyekkel nem szoktunk foglalkozni, azt természetesnek vesszük. Pedig ez az az időszak, amikor muníciót gyűjthetünk a „nehezebb időkre”. Ilyenkor:
- szeretünk,
- figyelünk,
- érdeklődünk,
- kérdezünk,
- magunktól mondunk,
- megosztunk,
- meghallgatunk,
- megteszünk,
- örülünk,
- vidámak vagyunk,
- szép az életünk…
Amikor hullámvölgybe kerülünk…
… valahogy elfelejtjük az előzőekben felsoroltakat. Pedig ha egy kicsit megállnánk és ránéznénk arra az időre, amikor fent voltunk, gyorsabban kerülhetnénk vissza.
Csakhogy ebben a helyzetben sokan:
- nem figyelnek,
- nem hallgatnak,
- vagy hallgatnak,
- nem kérdeznek,
- vagy kérdeznek,
- támadnak,
- visszatámadnak,
- és még sorolhatnánk.
Hogy meddig maradnak itt lent a párok, több dologtól függ.
Függ például attól, hogy:
- hogyan tudják megbeszélni,
- milyen a konfliktuskezelésük,
- mennyit akarnak beleadni a megoldásban,
- őszinték-e egymáshoz,
- bíznak-e egymásban,
- figyelembe veszik-e egymás érzéseit,
- mennyire fontosak egymásnak,
- mennyire fontos nekik a kapcsolat, stb.
Sajnos nem tudok tuti receptet adni, mi ilyenkor a teendő, hogyan szárnyalhatunk minél gyorsabban újra. Minden párnál, minden esetnél más és más módszer, eszköz vezet eredményre. De ha nem megy egyedül a megoldás vagy visszatérő dolgok miatt kerül a kapcsolat hullámvölgybe, akkor érdemes tanácsadó segítségét kérni.
Régen még furcsán néztek arra az emberre, aki pszichológushoz járt. Manapság már teljesen elfogadott, hogy
„pszichológusom van”.
Ugyanígy lehet ez a házassági, párkapcsolati coach-tanácsadóval is. Lehet, hogy most még furán néznek valakire, ha elmondja, hogy tanácsadónál járt/jártak vagy el sem meri mondani. Idővel azonban ez is elfogadott lesz – szerintem, legalábbis bízom benne.
Én ha „kutyául” érzem magam, sírok, ez szinte mindig így van. Aztán pedig – a munkámból adódóan – tudom, kihez forduljak.
Ez nem kampány a tanácsadók mellett, ez a kis írás, csak arra szeretne rávilágítani, hogy ne maradjunk sokáig a hullámvölgyben.
És végül a Szabó Magda idézet, ami annyira bölcs anyai tanács:
„Szeretnék Önöknek valami rettenetesen egyszerűt mondani, amit édesanyámtól tanultam annak idején: mondjuk hétfő volt, és én megsemmisültem, ettől vagy attól. Anyám csak nézett, és azt mondta: Kislányom, ma hétfő van, és jön a kedd. Csak nem képzeled, hogy a keddnek van valami köze a hétfőhöz? A szél is megfordul. Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad, más miatt. De bízzál az életben. Nem ok nélkül kaptad.”
Én továbbadom gyermekeimnek.
Ha számodra is értékesek ezek a gondolatok, örülök, hogy megosztottam, oszd meg Te is. Köszönöm.
Szeretetteljes kapcsolatot kívánok!
Kovács Ildikó
Legutóbbi hozzászólások