Több helyen is olvastam az elvárásokról és úgy éreztem, elmondom én is a véleményemet. Korábbi munkahelyi tanulmányaim során azt tanultam, hogy ha tudja az ember mit várnak el tőle, akkor tudja, mit kell teljesítenie – részletes munkaköri leírás. Nyújtsa azt és minden rendben lesz. És általában így volt.
Ilyen egyszerű lenne ez a párkapcsolatunkban is?
Azt hiszem ezen a területen másként érdemes gondolkodni.
A párkapcsolatok másként működnek.
Nem viselkedhetünk úgy a társunkkal, mint egy beosztottal. Nem osztjuk neki a „lapokat”, a feladatokat, határidőket, stb. Aztán pedig jöhet teljesítményértékelésre is. Nincs alá – fölérendeltségi viszony.
Akkor mi legyen?
Kapcsolatunkban a vágyainkat, a szükségleteinket, igényeinket, kéréseinket osztjuk meg a társunkkal. Ehhez szükségünk van bizonyos szintű önismeretre, kommunikációs készségre.
Vannak, akiknek ez könnyebben megy és egyszerűen megbeszélik. Nemcsak egyszer. Mert, ahogy változunk, úgy változhatnak az igényeink is és érdemes időről-időre beszélgetni ezekről. Például:
- Drágám, én úgy szeretném, ha minden este, elalvás előtt összebújnánk egy kicsit.
- Ó, az nekem is jólesne!
Vannak, akik nehezebben tudják megfogalmazni mire is vágynak, „REJTJELES ÜZENETBEN” adják társuk tudtára kéréseiket, mit szeretnének. Például panaszokból, bírálatokból:
Sosem foglalkozol velem!
Mire vágyik? Törődésre, odafigyelésre.
Már megint szanaszét hagytad a ruháidat!
Mire van szüksége? Megbecsülésre, rendre.
Minden este csak a TV-t bömbölteted!
Mit szeretne? Nyugalmat, meghittséget.
Mindig csak magadról beszélsz!
Mit szeretne? Figyelmet, meghallgatást.
Érdemes odafigyelni ezekre a „rejtett” üzenetekre is. Ne csüggedjen senki, ha nem pontosan ugyanúgy történik minden, ahogy elképzelte. Kis lépésekkel lehet haladni, fejlődni. És még egy fontos dolog: Az igényeket sokféleképpen ki lehet elégíteni, de csak úgy érdemes, amiből a társunk érzi is azt. Ezért kell róla beszélni és nem mindegy hogyan.
Erről hamarosan részletesebben írok. Tartsanak akkor is velem!
Legutóbbi hozzászólások